KisÖreg... ki tudja mennyi időt élt bezárva egy disznóólban, a szaga és a bolhák mennyiségalapján nagyon sokat. Gazdái már elhunytak az ő élete meg csak annyit változott, hogy egy másik ólba került. Szerencsére segítő kezek elhozták onnan és a gondozásunkra bízták. A KisÖreg engem a néhai nagyapámra emlékeztet, aki nagyon jó ember volt, de állandóan morgott, mindegy volt mi történt ő morgott, de közben nem ártott senkinek... mert ő ilyen volt. A KisÖreg is morog, néha elfeledkezik magáról, de aztán eszébe jut... és morog, én csak mosolygok rajta mert tudom ő már sokat szenvedett és ártalmatlan. Igazi önálló jellem , saját gondolatokkal, és világnézettel. Sajnos a bolhák a kosz a mocsok, a régi lakhelye mind csak elősegítették a betegségeit. Bolhaekcéma, daganat a lábán, hályog a szemén, szív zörejek, fogíny gyulladás, és ha még nem lenne elég heveny hasmenés is mind ok arra, hogy ne szeresse ezt a világot. Igyekszünk megmutatni neki egy másik oldalát a kutyavilágnak. KisÖreg oltva, chippel ellátva keresi szerető gazdiját, lakásba való szabad bejárással. Egyedüli kutyának javasoljuk.

KisÖreg képei