Ez a három éves komondor egész életét egy méteres láncon élte le. Annyi mozgástere volt, hogy le tudott feküdni és felállni. Esőben, sárban, menedék nélkül. Ha néha enni kapott, akkor is csak áztatott kenyeret, vagy némi darát. Aggódtunk, hogy hogyan vesszük le a láncról ezt a bizalmatlan, acsargó kutyust, Ám amint lekerült róla a lánc, már tudta, érezte, hogy segíteni jöttünk, A megszokott méteres körön kívüli világ ismeretlen volt számára, nehezen találta benne a helyét. A rengeteg inger, az új szagok, a hirtelen jött figyelem félelemmel töltötte el, napokig nem evett, elvonult a világ elől. Majd három nap után szép lassan elkezdett kinyílni és lassan megmutatja nekünk, hogy ki is ő valójában, Egy kedves, simogatásra éhes, nagy mackót látunk, aki kész egy szerető család tagjává válni.